Vándorlás
Az úti célt kijelöljük, a napi meneteket viszont csak nagyjából tervezzük meg. Így izgalmasabb, szabadabb a lovas vándorlásunk. Sok tényező befolyásolja az éjszakai szállásunk helyét, elfogadhatunk meghívást, változtatunk a napi útvonalon, szabadon választunk táborhelyet.
Havonta 800-1000 km-t tudunk általában megtenni málházott lovainkkal. Az alföldön egy nap alatt 50-60km-t, hegyek között 30-40 km-t tudunk megtenni lovainkkal. Naponta átlag 8 órát szoktunk lovagolni. Pihenőnapot általában hetente egyet tartunk. Reggel napkelte előtt már felkelünk. „Átverjük” (új helyre pányvázzuk) a lovakat, ha szükséges. Az a tapasztalat, hogy a 7-8 méteres pányva által biztosított kör, elegendő legelőterület a lónak, ha a növényzet megfelelő. Ha gyenge tápértékű, vagy túllegeltetett helyen táborozunk, többször is átverjük a lovakat, s igyekszünk napközben legeltetni, hogy behozzuk az éjszakai táplálék kimaradást. Ilyenkor csökken a napi teljesítményünk, de a lovak kondíciója fontosabb számunkra. Menet közben, ha legelőben gazdag területen lovaglunk, igyekszünk a pihenőt úgy alakítani, hogy lovaink „haraphassanak”. A táborhelyet is nagyon körültekintően választjuk meg. Ha jó legelőt találunk, hamarabb is befejezzük a napi menetet.
Táborbontás után az éjszakai felszerelést kiteregetjük száradni, szellőzni. Sátrat csak szükség esetén használunk. Sátorlapot feszítünk ki magunk fölé, ami véd a harmattól, a váratlan esőtől, miközben jobban oda tudunk figyelni az éjszakai neszekre, hangokra. Ez a legkritikusabb napszak: ha valamelyik ló kötélbe csavarodik, vagy a pányvavas kilazul, azonnal észlelnünk kell ezt és korrigálni, nehogy sérülést okozzon. Igyekszünk a lovainkat ahhoz is megszoktatni, hogy ne essenek pánikba, ha a kötél véletlenül ráhurkolódik a lábukra. Égési sérülést, sántulást okozhat, ha ilyenkor rugdosódni kezdenek. A nyergelést nagy körültekintéssel végezzük. Alaposan megcsutakoljuk a lovakat, gondosan eligazítjuk a nyerget, felcsatoljuk a két első, majd a két hátsó nyeregtáskát. Figyelünk arra, hogy a táskák súlya egyenlő legyen páronként. A hátsó kápa kanala alá kerül a sátor, fölé a málhazsák. Mindent nagyon jól rögzítünk, hogy vágtába se mozduljon el, ne csapkodja a lovat a málha.
7 óra körül már lovon vagyunk. Nyári kánikulában jobb a meleget már a nyeregben fogadni. Az indulás gyalogosan kezdődik, 1 km-t vezetjük a lovakat, közben a hevedert fokozatosan meghúzzuk. Lóra ülés után 1-2km-t léptetünk, majd ügetni kezdünk. A lépés sebessége 5-6 km/h,az ügetésé 8-10 km/h.
Egy óra lovaglás után megállunk, rövid 10-15 perces pihenőt tartunk, szerelvényt igazítunk, megkínáljuk vízzel a lovakat. A menet-tempó, ha az időjárás és az útviszonyok megengedik, 45 perc ügetés 15 perc gyaloglás, ez a lovast felfrissíti, a lovat kíméli. Bár vágtatni is szoktunk, de csak visszafogottan, módjával.
A déli pihenő 2 óra hosszú általában. Arra törekszünk, hogy előtte még menetben legyen lehetőségünk itatni. Ha a lovunk izzadt, hevült, itatás után azonnal tovább megyünk. A delelés előtt vásárolunk élelmiszert, megtöltjük a kulacsainkat. A déli pihenő alatt lenyergelünk. Indulás előtt ismét itatunk. Az esti táborhelyet a jó legeltethetőség határozza meg. Késő délutántól már fürkésszük a terepet, legelőt keresve. Az élelmiszert menet közben szerezzük be. Általában hideget eszünk napközben. Az esti táborhelyen tüzet gyújtunk, ha lehetséges. Szalonnát, húst sütünk, vagy hideget eszünk. Ilyenkor tudjuk megbeszélni a nap történéseit, s a másnapi tervet.
Ha patak, tó, folyó mellett táborozunk, kihasználjuk a természet adta lehetőségeket. Fürdetjük, csutakoljuk a lovakat. A táborhelyet rendezett állapotban hagyjuk el. A lovaink kondícióját, súlyát, egészségi állapotát, hangulatát figyelemmel kísérjük, hisz a legkisebb problémát is észre kell vennünk. Ha indokolt, kényszer pihenőt tartunk.
Forrás: Bodó Imre – Dr. Hecker Walter: Gyakorlati lótenyésztés