Lovas túra
A munka mellett vándorolni is szeretünk lovainkkal. Egy lovas kirándulás alkalmával csapatban lovagoltunk. Megálltunk pihenőt tartani. Lecsusszantam a nyeregből, leheveredtem a fűbe, s a lovam legelészett. Egy szemüveges fiatalember léptetett hozzám egy nagy szürke lovon:
– Ilyen kis lovon is lehet lovagolni? – kérdezte.
Azt gondoltam, hogy gúnyolódik, mert egy hatalmas méretű lovon ült. Gyanakodva bólintottam igent. Erre ő nagyon őszintén kifakadt:
– Ó ha tudtam volna, nem vettem volna ilyen elefántot. Hiába a pihenő, nem szállhatok le, mert nagyon nehezen tudok visszaülni –mondta.
Figyelmesebben megnéztem a fiút. A lova 180 cm magas lehetett, ő 170 cm körüli.
– A nyerget is alig bírom rátenni, a kantárról már nem is beszélve – folytatta.
Ma már röstellem, de akkor nagyon élveztem a helyzetet. A látvány kedvéért induláskor könnyedén fölugrottam lovam hátára. Ma már sajnálom, mert segíteni kellett volna. A fiú azóta, eladta a lovát, s abbahagyta a lovaglást. Lehet, hogy mindez csupán 20-30 centiméteren múlott?
Sok lovas összejövetelen megfordultam, s bizony számítottam rá, hogy beszólnak lovam mérete miatt, de azt kellett tapasztalnom, hogy inkább becsülnek miatta. Ügyességi lovas versenyeken és játékokon az én pörgő-forgó lovacskám nagy tekintélyre tett szert. Többen is jelezték, hogy szívesen vásárolnának tőlem ilyen lovat.