Greskó család
Még nem gondolkodtam ezen a kérdésen. Ló keresésben volt a család de pont nem lovat kerestem a neten mikor megláttam a Rázó baranta tábor című kisfilmet. Nagyon tetszett és először a kunfakó név fogott meg. Eltelt egy pár nap és feleségem kisméretű lovakat keresett, ekkor mutattam meg neki a kisfilmet. A kisfilm nagyon jól átadta a ló küllemét, higgadtságát, kitartását. Ekkor hívtuk Andrást és feltettük neki a kérdést, hogy van-e eladó lova. Választ nem kapunk, helyette egy meghívást a tanyára, hogy nézzük meg személyesen a lovakat. Két hét múlva sikerült is eljutni. A kocsiból kiszállva megpillantottuk az első lovaka és ezt mondtuk: szebbek, mint a filmben! Ezután András megmutatott mindent és elmondta a történetet a kezdetektől. Tetszett az elhivatottsága, egyszerűsége és egyenessége. Becsülöm azokat az embereket akik alkotnak. Úgy jöttünk el a birtokról, hogy még gondolkodtunk. A választás a nyugodt természet, küllem. munkabírás miatt esett a Kunfakóra.
Gazsó Dániel
Kapcsolatom a kunfakókkal évekkel ezelőttre nyúlik vissza. Minden ott kezdődött, amikor 15 éves koromban lovagolni kezdtem. Kezdtemben nagyméretű lovakon lovagoltam a hagyományos angol stílusban. Szerettem, de éreztem, hogy nem Én vagyok. Majd utána a western stílusban is kipróbálhattam magam. Sokkal közelebb állt ahhoz amit akartam, de még mindig nem volt teljes a kép. Pár év elteltével felköltöztem Budapestre és itt lovasíjász edzéseket keresve találkoztam Kelemen Zsolttal és nála folytattam a lovaglást. Ezen a helyen már kisebb termetű lovakon lovagoltunk, és tanultuk a lovasharc különböző elemeit. Megismerkedtem két csapattársammal, akik egyik nyáron elvittek magukkal Jászszentlásztlóra Eördögh Andráshoz. Ahogy megláttam a helyet, és ezeket a lovakat egyből tudtam, megérkeztem. Sok munka és kitartás árán megkaptam életem első lovát, Pihét, aki egy fiatal herélt kunfakó. Immár ez a 5. éve, hogy velem van és elválaszthatatlan társam minden téren. Együtt élünk, dolgozunk és bemutatózunk. Voltak nehézségek, mint minden ló esetében. Ő is tanításra szorult, de a közös munka meghozta gyümölcsét. A fajtából adódóan könnyebb dolgom volt, mint egy másik típusú lóval. Sokat számít a konyik jellemzői mellett az arab vérvonal megléte is. Szívósságuk és kitartásuk páratlan lett ezáltal. Könnyen tanítható és jó munkabírású fajta, aki mindig kész újabb dolgokat véghezvinni, ha gazdája azt kéri tőle. Pihe kifejezetten alkalmas a magasiskola elsajátítására, nagy érzéke van hozzá, ahogy sok másik társának is. Ezt volt szerencsém kipróbálni Göblyös István lovardájában is. Az ott tanultakat azóta is alkalmazva lovagolok. Az utóbbi időben tesztelve lett több dologra, ilyen volt a lovasterápiás foglalkozás is. Voltige hevederrel dolgoztunk, és elmondhatom, hogy egy gyermek alatt még nyugodtabban viselkedett, mint általában, kifejezetten figyelte minden mozdulatát. Szoktunk rajta gyerekeket is oktatni a hagyományos módon, a „szőrén lovaglást”. Mint minden ló, ezek is rendelkeznek a jellemző tulajdonságokkal. Ilyen például a menekülő ösztön. Náluk ez könnyen kezelhető méretükből és bátorságukból adódóan. Pihével egyedül, a ménes jelenléte nélkül is szoktam dolgozni, akár túrákra is mehetek vele kettesben. Ennél a fajtánál megbízhatóbb lovakat nem ismerek. Már egy éve vagyok tulajdonosa második lovamnak, Kitájnak, aki egy ígéretes 4 éves Kunfakó mén. Nagy reményeket fűzök hozzá. Fiatal kora ellenére könnyen kezelhető, más lovakkal jól kijön és rettentően alkalmas a lovaglás bármely elemeinek elsajátítására. Vele ismételten egy könnyen tanítható, kezelhető lovat ismertem meg. Nyáron alkalmam volt vele menni a második Kunfakó Ünnepen. Megfordultunk tenyészkancák között, városban más ménekkel is együtt. Mindenhol páratlanul helyt állt és elmondhatom ezt az összes kunfakóról, akik velünk voltak. A lovaimat általánosságban lovasharcra, lovasíjász hagyományőrzésre használom, ahol elengedhetetlen az, hogy megbízhatóak, kiegyensúlyozottak és strapabíróak legyenek mind mentálisan, mind fizikálisan. Méretéből és hozzáállásából adódoan nagyon jó társakká tudnak válni egy lovaglás során, ahol többféle fegyvert is képes vagyok használni nyeregben és szőrén is. Mindkét lovamat tisztelem és szeretem. Elmondhatom, hogy állat mivolta mellett a barátommá váltak. Ezt a barátságot szerencsére megtapasztalhatom minden nap.
Fakó Falva - Jurta szálló és Lovas élménybirtok
Kiss Attila
Honfoglaló őseink lováról tudjuk, hogy a mai sportlovakhoz képest igen kicsi volt, igaz őseink átlag magassága sem érte el a mai emberét. A kunfakó nem honfoglaló őseink lova, de archaikus kinézetével, szíjalt hátával, vadlóra emlékeztető színével a sztyeppei harcosok lovának láttatja magát. Tudomásom szerint, vérmérséklete alkalmassá teszi hajdani sztyeppei hadmozdulatokat idéző lovasbemutatókon való szereplésre, s mivel mi a csapatunkkal ezeket a sztyeppei harci cselekményeket próbáljuk rekonstruálni, vérmérséklete és külseje alapján választottam a kunfakót. Más szempontból szívügyemnek tekintem a Kelet-európai vadlóval rokon egyedekből és az arabok temperamentumos lovából kitenyésztett magyar fajta kialakítását.
Tóth László
Miért a Kunfakót választottam? A válasz egyszerű. Nézz meg egy Kunfakót élőben és rájössz te is. A látvány mindent megmagyaráz. Iskolás koromban történelemből a Honfoglalás és a Népvándorlás volt a kedvenc részem. Egyre többet olvastam a lovas nomádokról. Videókat néztem a ma élő Mongol és Kazak nomád pásztorokról. Nagyon tetszettek szívós kitartó lovaik és életformájuk. Kassai völgybe eljutva megérintett az íjászat szele. Rövid időn belül meglett az első Kassai íjam. Foglalkoztatott a kérdés: Milyen lehetett a Honfoglaló magyarok és kunok lova? Így jutottam el a Kunfakóig. A Kunfakó ünnepen már biztosan tudtam, hogy nekem kell egy ilyen ló. Nagyon tetszett a lovak színe a hátukon végigfutó fekete csík a zebracsíkolt lábak, marmagasságuk, nyugottságuk. Sosem tetszettek a 160-180 cm marmagasságú lovak. Én olyan lovat szeretnék mint amilyen a Honfoglaló őseinké volt és így esett a választásom a Kunfakóra. Jó tulajdonságai megerősítettek abban,hogy a legjobbat választottam.
Trombitás Enikő
A lovakról nem sokat tudtunk,míg egyesületünk csak a kézműves szakmákkal foglalkozott. Ezek a mesterségek visszavezettek az őseink kultúrájához, így közel került hozzánk a lovas világ is. Az évek során különböző véleményű,gondolkodásmódú lovas gazdákkal volt szerencsénk találkozni,együttműködni ilyen-olyan formában… Hogy miért Kunfakó? Első sorban nagyra becsülöm Eördögh András szellemi hozzáállását és a vele együttműködők kitartó munkáját.Betekintést engedtek világukba,ami igaz,nem színlelt és nagyon közel áll a gondolkodás módomhoz. A Kunfakó lovak színe ,formája,mérete teljesen megfelel az ízlés világomnak.Egyik rendezvény alkalmával arról is meggyőződhettem,hogy türelmes, békés lófajta.Lelkileg még közelebb kerültek hozzám azáltal, hogy őseinknek hasonló lovaik voltak. Ami végképp meggyőzött afelől,hogy 12 éves lányom, illetve hagyományőrző udvarunk életének része legyen ez a fajta lovacska az, hogy Fokos,a másfél éves csikó ,a ménesből bekerült karámba és simogatni,vezetni lehetett még az nap… Lassan két hónapja él nálunk és teljesen rövid idő alatt megszokta új helyét,ami, enyhén szólva zajos, forgalmas. Körülbelül 150 gyerek ismerte meg nyári táboraink alatt;a gyerekek társaságát elfogadta és nagyon figyel a feladatokra, kérésekre. Pontosan ilyen lovacskára gondoltunk;a céljainknak megfelelő : -csikóként megtanulja a mi” világunkat”,életünket,ülhetnek rá majd a kicsik és nagyon fontos,hogy nem kell tőle megválni azért mert “kinőtte”a gyerek. Várom a napot,hogy én is ülhessek rajta. Addig marad a türelem és szeretet. Örülünk,hogy gazdái lehetünk ennek a csikónak és megismertük ezt a társaságot,aki ilyen szinten képviseli a lovas kultúrát! Hát ezért Kunfakó.
Kézművelők és Hagyományőrzők Egyesülete